Európa, 1683. A török kiűzetett Bécs falai alól, a kontinens fellélegezhet: az iszlám horda elvonult, „Isten ezúttal kiütötte Allahot”. Itt az ideje a romok eltakarításának, s hogy újjáépítsük, ami a miénk: kultúránkat, értékeinket, gondolkodásmódunkat. De vajon tudjuk-e még, minek a védelmére esküdtünk fel? Barker darabjának szereplői – politikusok, hadvezérek és civilek, a kontinenst feldúló vész áldozatai – kétségbeesett kísérletet tesznek, hogy újradefiniálják a kötődések, a szeretet, a család, a haza, az áldozat, a művészet, Isten fogalmát.
Barker 1989-ben írta bizarr és költői darabját, The Europeans címmel: egy másik kataklizma elhárulása után, a kontinens lelkes újraegyesülésének pillanatában, és végtelen szkepszissel teszi fel a kérdést, van-e még közös gondolatunk sokat hangoztatott értékeinkről, vagy pedig a szólamok mögött csak a tátongó üresség van: külső és belső káoszunk, az önismeret és a szeretetre való képesség hiánya.
