/Műsoron volt: 1996.01.26-1998.11.06-ig/

Zách Klára
Tragikomédia nemzeti nagylétünkből

Csáth Géza
melodrámájának és novelláinak felhasználásával

Szereplők:
Károly Róbert magyar király: Rácz Attila
Erzsébet magyar királyné, Ulászló lengyel király leánya: Nagy Mari (Illés Edit)
Kázmér, Erzsébet öccse, a későbbi III.(Nagy) Kázmér: Tzafetás Roland
Lajos, a későbbi I.(Nagy) Lajos magyar király: Gömöri Gergő
Endre, a későbbi c. nápolyi király: Lugosi Dániel
Gyulafy, a királyfiak nevelője: Hannus Zoltán (Bánki Gergely)
Kornelius, udvari orvos: Nádasi László (Novák Géza)
Zách Felicián, Trencsényi (Csák) Máté, majd a király híve: Dióssi Gábor
Zách Klára, a főúr kisebbik leánya, udvarhölgy: Homonnai Katalin
Mihály, belső szolga: Szabó Domokos (Hajdu Szabolcs)
Rozália, belső szolgáló: Csabai Judit
Krónikás: Fodor Tamás

Történik: Visegrádon, Károly Róbert palotájában, 1330 húsvét nyolcada utáni szerdán (április 17-én)

Jelmez: Németh Ilona

Dramaturg: Szeredás András

Rendező: Fodor Tamás

Isten óvja mi magyar hazánkat” – így fejeződik be Arany János Zách Felicián bosszújáról szóló, de nemzeti sorskérdésre is utaló balladája. A tömör, szaggatott jelenetekben már ott lappangott az a dráma, amelyre Csáth Géza ráérzett és darabvázlata, még ha töredékben maradt is, mintát, ösztönzést adott a folytatásra.  A Stúdió “K” feldolgozásában a tragikus történelmi esemény “alulnézetben” jelenik meg először. Károly Róbert udvarának szolganépe tárgyalja és kommentálja Zách sorsát, miközben az összekaszabolt s újra összetoldozott merénylő hulláját mossák. Az előzmények csak ezután bontakoznak ki. Károly Róbert, a józan, praktikus és felvilágosult király udvarában látszólag semmi sem utal drámai fejleményekre. Minden a legjobb módon van elrendezve, senki sem intrikál, senki nem akar rosszat. Csak Kázmér, a lengyel származású királyné öccse nem illik a képbe. Érzékeny, lázongó. Szűk neki ez az udvari világ. Fogolynak, betegnek, mellőzöttnek érzi magát. És pontosan az iránt ég csillapíthatatlan vágy benne, aki túszként él a palotában – vélhető apai pártütések csillapítására – vagyis Zách Klára iránt. A lánynak rokonszenves a zavartan viselkedő fiatalember, aki álmaiban, mint valami illetlen pogány félisten jelenik meg. Az ügy azonban mindenképpen kényes. A józan ész, az etikett és a vallás egyaránt nemet parancsol. És az elfojtott, eltorzult szenvedélyek működésbe lépnek, hogy ragályként terjedve, őrjöngő, gyilkos rombolásba fogjanak.