Egy vetítés, ami jobb, mint a plakátja.
Új év, új fogadalmak, újabb rácsodálkozások a filmművészetre. Mi pedig mi mással kezdhetnénk a 2026-os filmévet, mint a sokak által csak a magyar Szárnyas fejvadászként (szerénység Elvtársak, szerénység) emlegetett Meteoval.
,, Az apokalipszisben nem az a legborzasztóbb, hogy belehalunk, hanem hogy túl tudjuk élni”.
Ipari környezet és sivárság – mintha csak egy Antonioni-filmet akarnánk a tökénél fogva megragadni. Monory Mész András első (és máig egyetlen) nagyjátékfilmjét szintén körbe lehetne írni ezekkel a jelzőkkel, azonban a Meteo nem is állhatna messzebb az olasz Mester világlátásától és stílusától.
Monory filmje nem egyszerűen egy magyar disztópia (bármennyire is legyenek félrevezetőek a stáblistán feltüntetett nevek), hanem annak a bizonyos, sajátos kelet-európai életérzésnek, urambocsá’ szorongásnak a jövőbe álmodott lenyomata. Van itt minden, ami a szemnek kedves: a szocializmusból ránk maradt gyártelepek, lakatlan katakombák, rozoga templomok, a kőbányai sörgyár alatti alagútrendszer obskúrus, féregjáratszerű világa pedig éppúgy része ennek az univerzumnak, mint a diszkók vibráló fényei és émelyítő füstjei. Az elidegenítő-vonzó épületkomplexumok kibékíthetetlen komplikáltságához hozzáadódik Másik János és Szemző Tibor mással összetéveszthetetlen, túlvilági zenéje – és így válik teljessé ez a negatív utópia-vízió.
„A sötétzöld, szürke és fekete árnyalataiból összeálló világ rázárul a figurákra, és még akkor sem nyílik ki számukra, amikor kilépnek a betonkatakombákból, hiszen a „levegősebb” külsők is klausztrofóbak”.
A cyberpunk világ külsőségei tehát adottak, Monory és társforgatókönyvírója, Bereményi Géza azonban nem elégedtek meg ennyivel: számukra az emberek is legalább annyira mozgatórugói a filmnek, mint maga a város. A piti bűnözőkből, egymással marakodó bandákból, rendőrökből, páncélkocsival cirkáló katonákból álló tömegből ismerjük meg a három beszélő nevű muskétásunknak (Felhőcske, Berlioz és Verő) történetét. A három karakter jelleme remekül példázza azt a rendszerváltáskori kilátástalan helyzetet és az ahhoz való alkalmazkodási formákat, amit a film bemutatójakor a nézők is megtapasztalhattak a valóságban. Ki így, ki úgy, de mindenki a maga szerencséjének a kovácsa.
,,A Meteoban a jövő nem ürügy, hanem főszereplő. Alighanem ez a film természetességének legfőbb garanciája”.
Természetesen (anti)hőseink fölött is ott lebeg Damoklész kardja, ezúttal meglehetősen szélsőséges helyzetek, abszurd szituációk és néha már-már ripacskodásban fürdőző színészi játékok formájában. De annyi baj legyen! A multikulturális érzetű forgatag, a furcsa figurák és a falkaszellem fogantatásában született egy világ, ahol mindenki másképp próbál túlélni az őskáosz kellős közepén. A Meteo az alkalmazkodás örök ördögi körforgásának állít emléket – öröm látni, hogy itthon semmi sem változott az elmúlt évtizedek alatt.
Esemény időtartama: 2,5 óra 19.00-21.30
Vetítési rend:
19:00 – a vendégeink lelkileg felkészülnek az eseményre és elfoglalják helyeiket
19:10 – A film előtt a film rendezője, Monory Mész András Dér Denisa színművésznővel beszélget, kiváló kolleginánk, Vajda Fruzsi pedig moderál.
19:40 – METEO (színes magyar sci-fi, 98’, 1990, 1.66: 1)
21:20 – kifelé szeszkazánok, taka haza!
Stáb:
Rendező: Monory Mész András
Forgatókönyv: Bereményi Géza, Monory Mész András
Producer: Sándor Pál
Operatőr: Szabó Gábor
Zeneszerző: Másik János, Szemző Tibor
Vágó: Incze Ágnes
Art director: Zsótér László
Jelmezek: Benedek Mari, Pártényi Zsuzsa
Korhatár: 16, mert Berlioz nagyon szereti a meztelen néniket
Eredeti bemutató: 1990.02.22.
Előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=orOrLKZT4qE
A forrásmegjelölés helye:
https://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=4303
https://www.mmalexikon.hu/kategoria/film/meteo
https://www.filmvilag.hu/xereses_aktcikk_c.php?cikk_id=15270
Jegyek: ITT
csórófilmes_500 HUF
normál jegy_1000 HUF
tisztes polgár_2000 HUF
mozimágnásvagyok_3000 HUF
márpedigéneztmostmegnézem_0 HUF